Munakavédelmi tevékenység >>
Egyéni védőeszközökre vonatkozó legfontosabb jogszabályok
OMMF - MUNKAVÉDELEMMEL ÖSSZEFÜGGŐ JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE
Egyéni védőeszköz juttatás alapelvei
EK-jelölés
Egyéni védőeszközök használata
A 2004. május 1-én hatályba lépett2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet lényegében az egyéni védőeszközökre vonatkozó 89/686 EGK számú direktíva magyarországi jogrendbeli megfelelője. Ez a rendelet az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos minden, korábban érintett kérdést átfogóan és teljeskörűen szabályoz, vagyis ennek beható ismerete a védőeszköz gyártók, forgalmazók, a felhasználók és a munkaadók munkavédelmi megbízottai részére elengedhetetlennek tűnik. A rendelet mellékletei is fontos előírásokat tartalmaznak.
65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.
17/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet az egyéni védőeszközök megfelelőségét tanúsító, ellenőrző szervezetek kijelölésének és bejelentésének részletes szabályairól.
18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról.
OMMF - MUNKAVÉDELEMMEL ÖSSZEFÜGGŐ JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE
A munkahelyeken végzett kockázatelemzések kertében meghatározásra kell kerüljön, hogy minden egyes munkafolyamat során a munkavállalónak milyen típusú egyéni védelemre / védőeszköz / van szüksége. A munkaadók (és a munkavédelmi megbízottak) feladata, hogy a munkavállalókat ezen veszélyekkel szemben védő egyéni védőeszközökkel lássák el. Az egyéni védőeszközök egész Európában azonos elvek és rendszer szerint gyártott, forgalmazott és jelölt választékából kell kiválasztaniuk az adott munkahelyre megfelelő védőeszközt.
MV-Képviselő/ egyéni védőeszközök
Az egyéni védőeszközökre vonatkozó általános követelmények
Egyéni védőeszköz juttatás – Alapelvek
Az egyéni védőeszközök szervezett munkavégzés keretében történő juttatásának alapelveit az Mvt. határozza meg. Ennek lényege, hogy minden olyan megoldást előnyben kell részesíteni (kollektív védőeszközök, szervezési intézkedések) az egyéni védőeszközökkel szemben, amelyek több személy egyidejű védelmét biztosítják, illetőleg a személy számára nagyobb védelmet nyújt (például amikor az előírt levegő vagy klíma biztosítása műszakilag megoldhatatlan).
Az adott egyéni védőeszközzel is a lehető legmagasabb védelmi szintet kell megvalósítani, amelyhez ismerni kell a rendeltetésszerű használatának korlátait. Az egyéni védőeszköz tervezésekor számításba vett optimális védelmi szintje az, amelyen túl a védőeszköz használatából, illetőleg viseléséből, illetve a tényleges használatából származó akadályok gátolnák a kockázatok elleni hatásos védelmet és használatot az expozíció időtartama alatt, vagy akadályoznák a normális munkavégzést. [2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet 3. számú melléklet]
A munkáltató köteles egyéni védőeszközről gondoskodni és munkabiztonsági intézkedéseket tenni a munkavállalók folyamatos ellátása érdekében.
Ennek teljesítése a munkáltató számára komoly és részletesen körülírt feladatok meghatározott sorrendben történő végrehajtását igényli.
Az egyéni védőeszköz juttatása a munkáltatói kötelezettségek sorában nem elkülönülten jelenik meg, hanem a munkabiztonság megteremtésének szerves részét képezi. Az első lépés a munkáltató általános kötelezettségét jelentő kockázatértékeléshez kapcsolódik, mivel csak ez alapján határozható meg, hogy a munkahelyen jelen lévő veszélyforrások – ide értve a munkakörnyezetből származó kockázatokat is – ellen mely munkavállalónak és milyen egyéni védőeszközt kell biztosítani.
A vonatkozó rendelet értelmében a védőeszközt a munkáltató ingyenesen biztosítja. A juttatás ingyenességére vonatkozó előírás pontos értelmezéséhez ismerni kell az Mvt. előírását, amely kimondja, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat.
A védőeszközt tehát természetben kell a munkavállalóknak átadni, és a munkáltató karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodik arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen.
A természetbeni juttatás követelménye lényegesen több garanciát foglal magában az ingyenességen túl, mivel kizárólag ezúton biztosítható a védőeszközök szakszerű beszerzése.
A munkáltatót az Mvt. arra kötelezi, hogy az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül, mivel az egyéni védőeszközzel történő foglalkozás a gyakorlatban mindkét szaktevékenységet felöleli.
[A munkáltató a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön jogszabályban meghatározott munkavédelmi - a bányászat területén bányászati -, a munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatokat pedig munka-egészségügyi [foglalkozás-orvostan (üzemorvostan), közegészségtan-járványtan, megelőző orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel végeztetheti.]
A juttatás rendje magában foglalja mindazokat a folyamatokat, felelős személyeket és határidőket - ide értve azok rendeltetésszerű használatának ellenőrzését és a veszély esetén a munkahely kiürítéséhez kapcsolódó intézkedéseket is -, amelyek meghatározása teljes körűen biztosítja a munkáltató számára, hogy az egyéni védőeszköz alkalmazásával leküzdhető veszélyforrások hatását a megengedett mértékűre csökkenti, vagy megszünteti.
Az egyéni védőeszközzel történő ellátás fontos szakasza azok megrendelése, illetőleg beszerzése. A munkáltatót nem mentesíti a védőeszközhöz tartozó dokumentációk és jelölések ellenőrzésének kötelezettsége alól, hogy az egyéni védőeszközök megfelelősége tanúsítását a forgalomba helyezés előtt a gyártónak kell elvégeznie vagy elvégeztetnie.
Célszerű ebben a szakaszban is a munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységet ellátó személy igénybevétele, aki rendelkezik a szükséges szakismerettel. Ez elsődlegesen a munkavállalók érdekét szolgálja, akik kötelező használatra kapnak olyan eszközt, amiben megbíznak, és amelytől joggal várják el egészségük és testi épségük megóvását.
Természetesen a munkáltató számára sem közömbös, hogy szabályosan forgalmazott védőeszközt vásárol-e meg, mert azon túl, hogy az Mvt. szigorú szankciót tesz lehetővé (a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség felügyelője elsőfokú hatóságként jogosult az egyéni védőeszköz működését, használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik az Mvt. 18. § (3)-(4) bekezdéseiben meghatározott okirattal), a hiányos dokumentáció és jelölés mögött gyakran a megfelelőség hiányossága is meghúzódik.
Az egyéni védőeszközök megfelelősége tanúsítása a gyártó kötelezettsége, amit teljesíthető a tanúsítást végző bejelentett (notifikált) szerv által a követelmények szerint kiadott EK típustanúsítvánnyal, vagy a gyártó – egyébként minden esetben kiállított – EK-megfelelőségi nyilatkozatával. Az EK típustanúsítvány formája nem kötött, ezért a magyar jogszabályban közölttől eltérően is megjeleníthető, amire számtalan példa van.
A gyakorlat szerint az EK-megfelelőségi nyilatkozat megjelenése is nagyon eltérő, a tartalmi elemek azonban kötelezőek mind két dokumentáció esetében, ezért azok ellenőrzése és a védőeszközön közölt adatokkal történő összevetése elengedhetetlen feladat.
A beszerzéskor ellenőrizni kell, hogy az egyéni védőeszközön a CE jelet is magában foglaló EK-jelölés és a cikkszám (modellszám) jól láthatóan megtalálható-e. Az EK-jelölés jogszabályban meghatározott információkat (például az egyéni védőeszköz, mint végtermék ellenőrzésében részt vevő bejelentett ellenőrző szerv azonosítási számát) tartalmazza.
Ezeket az adatokat nem csak a vásárláskor, hanem a későbbiekben is ellenőrizni kell, minden olyan esetben, amikor a munkáltatónál az egyéni védőeszközt valamilyen okból egyik helyről egy másik helyre átadják (például bevételezik, raktárba helyezik, a munkavállalónak kiadják).
Az EK-jelölés maradandóságára (sajtol, rábélyegzett stb.) vonatkozó rendelkezések lényegüket tekintve nem változtak a „minősített” egyéni védőeszközök biztonsági vizsgálati jelével összefüggésben rögzített elvekhez képest. Ennek megfelelően valamennyi egyéni védőeszközön, és oly módon kell elhelyezni, hogy az a használatának várható időtartamára jól felismerhető, eltávolíthatatlan legyen. Mivel az EK-jelölés egyéni védőeszközön történő elhelyezése -annak mérete vagy jellemzője miatt - nem minden esetben lehetséges, ilyenkor azt a csomagoláson kell feltüntetni (például a kis méretű hallásvédők esetében).
Az egyéni védőeszközökön elhelyezett jelölések nem korlátozódnak az EK-jelölésre. A védelmi képességre utaló szabvány szerinti jelkép (piktogram) az egyéni védőeszköz „akadály” szerepét emeli ki, melyek a különböző veszélyek elleni védelmet szimbolizálják. A jelkép formája egy pajzs, amelyben elhelyezett szimbólum mutatja azt a veszélyt, amely ellen az egyéni védőeszköz védelmet biztosít.
A biztonsági vizsgálati jel:
EK-jelölésben lévő CE jel és néhány piktogram bemutatása
EN 397 EN 141
Az OMMF (Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség) által kiadott Egyéni védőeszköz minősítő bizonyítványok korlátozott érvényességi idővel bírnak, ezért azok alapján legkésőbb 2007. május 1-jén hozható forgalomba egyéni védőeszköz. Természetesen ez nem érinti a munkahelyeken lévő, a bizonyítványok érvényességének lejárta előtt beszerzett védőeszközök használatát.
Az OMMF által kiadott Egyéni védőeszköz minősítő bizonyítványokban megadott típusszámok és az EK megfelelőség jelölésben feltüntetett védelmi szintre utaló számok, illetőleg betűk tartalma közé nem lehet egyenlőséget tenni. A két „jóváhagyó rendszer” eltérő filozófiával, eltérő tartalommal, eltérő feltételekkel alakította ki a követelményeit, más szempontokra helyezte a hangsúlyt.
A „Tájékoztató” (Felhasználó információ) fontosságát nem lehet eléggé kihangsúlyozni, amelyről a vonatkozó SzCsM rendelet kimondja, hogy az a védőeszköz tartozéka. A „Tájékoztató” a gyártó által összeállított - és adott esetben a bejelentett tanúsító szervezet által jóváhagyott - felhasználói információ, ami magában foglalja a kezelésre, karbantartásra, tisztításra, tárolásra, rendeltetésszerű használatra, időszakos felülvizsgálatra, selejtezésre, és a védőeszközre vonatkozóan minden másra kiterjedően a fontos és hasznos információkat.
Egyéni védőeszközzel kapcsolatban a „Tájékoztató” az alapja a munkáltató Mvt.-ben megállapított feladatának, miszerint a veszélyforrásokat és az ellenük való védekezés módját, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit az érintett munkavállalókkal - mind a munkahely egésze, mind az egyes munkafolyamatok tekintetében - meg kell ismertetni.
Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést össze kell hangolni, ami magában foglalja az érintett munkavállalók és munkavédelmi képviselőik, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodók tájékoztatását az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről, természetesen ide tartozóan az egyéni védőeszközökre vonatkozó ismereteket.
A vonatkozó rendelet meghatározza, hogy mit tekint egyéni védőeszköznek, ami alapján a gyártónak kell döntenie arról, hogy a gyártani kívánt termékét sorolhatja-e és sorolni kívánja-e ebbe a körbe. Az egyéni védőeszközök skálája meghaladja a szervezett munkavégzés keretében alkalmazhatókét (ide tartoznak az otthon vagy a sportolás közben használhatók is), azonban a munkáltató csak azt köteles biztosítani, ami a veszélyes munkafolyamatok, technológiák során fellépő kockázatok ellen nyújt védelmet, ide értve a munkakörülményekből fakadó veszélyforrások hatását is (például szabadban végzett munka során az eső, napsütés). Nem vehető figyelembe ugyanakkor a példaként szolgáló időjárás hatása a zárt munkahelyen dolgozók esetében.
A munkáltató a védőeszköz juttatásának rendje meghatározásába a munkavédelmi képviselőt, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot bevonja, akik jogosultak a védőeszköz kiválasztására javaslatot tenni.
A munkavédelmi képviselő jogosult a védőeszköz biztosításáról és használatáról tájékoztatást kapni, az egyéni védőeszköz biztosításával és használatával kapcsolatos rendelkezések megsértése esetén megfelelő intézkedéseket kezdeményezni.
A védőeszköz kiválasztását megelőzően a munkáltató köteles a védőeszköz EK típustanúsítvány (az EüM rendelet 6. § (1) bekezdésében típusbizonyítvány néven említve), alapján felmérni, hogy a felhasználni kívánt védőeszköz megfelel-e a munkahelyre vonatkozó követelményeknek. Ezek az elvárások azt fogalmazzák meg, hogy a védőeszköz feleljen meg a munkavégzés körülményeinek, az ergonómiai követelményeknek és a munkavállaló egészségi állapotának, valamint igazítás elvégzése után illeszkedjen viselőjére.
A munkáltató tehát a védőeszköz juttatásának rendje kialakítása során meghatározott sorrendben köteles feladatait végrehajtani.
Első lépésként meghatározza a szükséges esetekben a kockázatok jellegét és mértékét, amit meg kell ismételnie a tényezők bármelyikének megváltozása esetén.
A munkáltató e feladat körében elvégzi azoknak a kockázatoknak az értékelését, amelyek más eszközökkel (például kollektív védőeszköz, szervezési intézkedések) nem háríthatók el, továbbá meghatározza azokat a jellemzőket, amelyekkel a védőeszköznek rendelkeznie kell ahhoz, hogy az adott munkahelyen lévő kockázatokkal szemben hatékony legyen. Ennek során a munkáltatnak figyelemmel kell lennie azon kockázatra is, amelyet maga a védőeszköz okozhat.
Ezt követően össze kell vetnie a beszerezni kívánt védőeszköz védelmi szintjét (védelmi képességét stb.) a számára szükséges védőeszköz jellemzőkkel.
A munkáltató biztosítja a kockázatok jellegének és mértékének megfelelő védelmi képességgel rendelkező, továbbá a munkavállaló által végzett fizikai munka mértékének és a klimatikus környezetnek megfelelő védőeszközt.
A munkáltatónak a védőeszközt minden esetben az adott védőeszközre meghatározott felhasználási határok (védelmi képesség, fokozat vagy osztály) figyelembevételével kell kiválasztania. Ezen túlmenően a munkáltató figyelembe veszi a védőeszköz használatának egészségi (egyéni) alkalmassági feltételeit, illetve annak egészségi korlátait.
Egyéni védőeszközök használata
Kiket kell egyéni védőeszközzel ellátni?
Az Mvt. hatálya [Mvt. 9. § (1) bekezdés] - és ezzel összhangban a hivatkozott EüM rendelet hatálya az egyéni védőeszközök munkahelyen történő használatának biztonsági és egészségvédelmi követelményei tekintetében - kiterjed minden szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik. Az EüM rendelet hatálya kiterjed a szervezett munkavégzés keretében közhasznú munka végzés során foglalkoztatott munkavállalóra is.
Az egyéni védőeszközöket a munkakörnyezetben tartózkodó személyek számára is biztosítani kell, akik lehetnek:
· szervezett társadalmi munkát végzők,
· szervezett szakmai továbbképzésben résztvevők,
· szaktanfolyamok hallgatói és szakoktatói, a gyakorlati képzésen részt vevő szakmunkástanulók, a szünidei munkát végző diákok,
· kisegítő (alkalmi) munkát végzők,
· ellenőrzést vagy szervezett látogatáson részt vevők.
Rendeltetésszerű használat
Az Mvt. előírása értelmében a munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát.
A munkáltató és a munkavállaló egyidejűleg felelősséggel tartozik azért, hogy az egyéni védőeszköz használata rendeltetésszerű legyen. A biztonságos munkavégzés érdekében a védőeszközt a munkavállalónak haladéktalanul használnia vagy viselni kell, ha a valamely veszélyforrás (például zaj, por, optikai sugárzás stb.) jelen van a munkahelyén.
A védőeszköz személyes használatra szolgál, mivel rendeltetésénél fogva csak egy személy védelmét képes ellátni. A védőeszköznek – magában foglalva a védőruhákat is – kihordási ideje nincs (ez a meghatározás a munkaruhákra érvényes), addig használhatóak, ameddig védelmi szintjük változatlan.
A munkavállaló a védőeszköz használatáról érvényesen nem mondhat le, ezért a védőeszköz mellőzésére vonatkozó bármilyen módon tett nyilatkozatát figyelmen kívül kell hagyni.
Ennek érdekében a munkáltató köteles a munkavállalónak a számára előírt egyéni védőeszköz rendeltetésszerű használatával kapcsolatos valamennyi ismeretet oktatás keretében átadni, meggyőződni arról, hogy az elméleti szabályokat a munkavállaló elsajátította, és azokat a gyakorlatban alkalmazni tudja. Az oktatásról vezetett nyilvántartást mindkét félnek alá kell írnia.
Oktatni kell a munkavállalót, ha munkáltatója új típusú egyéni védőeszközre cserélte valamely korábban alkalmazott védőeszközét, vagy új veszélyforrás hatása elleni védőeszköz használata vált számára szükségessé.
A munkáltató kötelezettsége, hogy a védőeszköz használatával kapcsolatosan mind a munkavállalók, mind azok képviselői számára biztosítsa a tájékoztatást, az oktatást és a konzultációt (az Mvt. rendelkezései szerint).
A megelőző intézkedések ellenére is előfordulnak munkabalesetek, amelyek összefügghetnek egyéni védőeszköz használatával. Ilyen esetben a munkabaleset tanúságait célszerű megismertetni a többi munkavállalóval is.
A munkavállaló köteles az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni [Mvt. 60. § (1) bekezdés]. A munkavállaló által végezhető tisztítás nem haladhatja meg a munkavégzés közben és végén a védőeszköz felületén jelentkező, nem veszélyes anyaggal történt szennyeződés eltávolítását. Minden további, a „Tájékoztató”-ban foglaltaknak megfelelő tisztítás és higiénés állapotban tartás a munkáltató kötelezettsége, aminek költsége – miként az egyéni védőeszközök esetében semmilyen más költség sem – nem hárítható a munkavállalóra.
A korlátozott számban megengedett tisztítások számáról nyilvántartást ajánlott vezetni, annak igazolására, hogy a munkáltató a megengedett határt nem lépte át. A tisztítással csökkenhet az egyéni védőeszköz védelmi szintje, ami a tisztítások számának túllépése esetén kritikus mértékű lehet. Mivel az eredeti védelmi szint megléte, illetve attól történt eltérés mértéke ilyenkor már nem vizsgálható, nyilvántartás hiányában előfordulhat, hogy védelmi képességét vesztett egyéni védőeszköz kerül a munkavállalóhoz.
A munkavállaló köteles a megítélése szerint védelmi képességét vesztett egyéni védőeszközt közvetlen munkahelyi vezetőjének bemutatni és kérni a cseréjét.
A munkáltatónak meg kell szerveznie, hogy a munkavállalók munkakiesés nélkül jussanak a számunkra szükséges egyéni védőeszközökhöz, függetlenül attól, hogy állandó vagy változó munkahelyen végzik tevékenységüket.
A változó munkahelyek esetében a munkáltatónak írásban engedélyeznie kell, hogy a munkavállaló az egyéni védőeszközöket a munkahelyéről elvigye. Ez csak abban esetben megengedett, ha
· a munkavégzés helye változó és a munkáltató más módon nem tudja biztosítani a védőeszközt a munkavállaló számára,
· a védőeszköz elvitele közegészségügyi szabályokba nem ütközik.
A munkáltatónak olyan módon kell gondoskodnia a védőeszköz biztosításáról, hogy a védőeszköz rendeltetésszerű használhatóságát a munkavégzés során folyamatosan fenntartsa. Ennek elsődleges feltétele, hogy a védőeszköz úgy nyújtson védelmet a munkakörnyezeti kockázatokkal szemben, hogy eközben önmaga ne idézzen elő további veszélyt. A védőeszközt úgy kell megválasztani, hogy védelmi szintje megtartásával feleljen meg a munkavégzés körülményeinek, illetőleg az ergonómiai követelményeknek és a munkavállaló egészségi állapotának. A védőeszköz mindig legyen megfelelő méretű a viselője számára, ide értve azt is, hogy a szükséges igazítás elvégzése után illeszkedjen viselőjére.
A munkahelyeken gyakran fordul elő egyszerre több kockázat, amelyek fennállása szükségessé teszi, hogy a munkavállaló egy időben több védőeszközt használjon. Ilyen esetben ezeknek a védőeszközöknek összeillőknek, és hatékonyaknak kell lenniük a fennálló kockázatokkal szemben.
A védőeszköz alkalmazásának fontos feltétele a használat időtartama. Erre vonatkozó korlátozást a gyártónak a „Tájékoztató”-ban közölnie kell a használóval, aminek alapjául a figyelembe vett szabvány, a védőeszköz EK típusvizsgálatának eredményei, vagy a felhasznált alapanyagok tulajdonságai, és más tényezők szolgálhatnak. A védőeszköz használatának feltételeit
· a kockázat súlyossága (pl.: építkezés során fellépő zaj, zárt térben fellépő magas zajszint),
· a kockázatnak való kitettség gyakorisága (pl.: a munkaidő egy részében, teljes munkaidőben folyamatosan, a teljes munkaidőben ismétlődően stb.);
· az egyes munkavállalók munkavégzési helyének jellemzői (pl.: páratartalom, napsütés, légsebesség stb.);
· a védőeszköz teljesítménye és hatásfoka (pl.: FFP3D);
· a védőeszköz viselése által okozott többletterhelés mértékének (pl.: könnyű fizikai munka védőkesztyűben, emelkedőn történő közlekedés légzésvédő eszköz használatával, stb.)
ezeknek a figyelembe vételével kell a munkáltatónak meghatároznia. Mindezek egyidejű alapul vételével a munkáltatónak meg kell határoznia a védőeszköz viselhetőségének időtartamát.
Copyright : Secumix 97Bt.
Ugrás a bevásárlókosárhoz
